Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ethey Gyula: Kuruc sorsa

66 pedig hol elpirul, hol elsápad, keresi a tiszt balkezén « gyűrűt — miután az arc időkverte küzdelmek után is hasonlóságot mutat — ámde a gyűrűt nem láthatja, mert kardjának markolatát szorongatja a vendég. Most azután minden haditervet felfordít a hűsége» Bodri. A derék állat sehogyse találja helyét az idegenben, belöki az ajtót, hogy lekuporodjék úrnője labainál. Nagy örvendezésében megnyalja a francia tiszt kezét, akinek ajkán önkéntelenül szalad ki a már tíz éve nem használt magyar rendreutasítás : — takarodj, Bodri ! Több se kellett a kutyának, amint nevét hallja, már nyakában van a főhadnagynak, összenyalja jobbról-balról. Ez két kézzel védekezik, megvillan balkezén a gyűrű, Zsuzsika szívéhez kapva sápadtan rogy a pamlagra... Jaj a Pista, ujján van a gyűrűm ! Lieutenant en premier Etienne Tóth de Zsolnafalva, kemény legény, aki az élet forgatagában nem veszti el fejét soha, most azonban ámulatból-bámulatba esve, tanácstalanul simítja meg homlokát. Álmodok ? Élek vagy meghaltam ľ Itt Páris közepén Zsuzsika Bodrival ľ De a gondolat vágtató paripa, a gavallér karja egy pillanat múlva már keblére emeli a boldogan álmodó leányt, a szomszéd szobából belépő társaság mosolyogva nézi a bájos jelenetet. Bodri kutya okos szeme vidáman nevet, mintha mondaná : Mégis csak én ismertem meg a régi pajtást először ! Tóth Pista csak most ocsúdik lassan a valóságra. Borka néni, András bácsi !... Áldja meg az Isten mindnyájukat, hát hogyan kerültek ide ? Csodálatos a végzet országútja, lehetséges az, hogy előttem hazátlan madár előtt felvillan elhagyott fészkemnek minden puhasága és melege ? Bizony elmúlt már éjfél, mire elmagyaráztak mindent Páris legboldogabb huszárjának, aki azon melegében megkérte Zsuzsika kezét. Másnap elhozták a jeggyűrűket, arany karikán egybefonyodó kéz. Az esküvő napját úgy állapították meg, hogy egy napon lesz az De Yrecourt gróféval. Igy is történt... A nászpalota tölgyfakapuján