Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ethey Gyula: Kuruc sorsa

65 korlatról hazatérő katonákat, mert a csendes utcán meszszire hallatszik a trombitaszó. De Vrecourt fülét hamarosan megütötte a Bercsényi huszárok kürtjele és boldogan mutatta az ablakból a porosan hazavonuló vitézeket. Zsuzsika szíve majd széthasad az izgalomtól, mikor a gróf rámutat az ezredes mellett lovagoló hatalmas legényre, hogy itt megy az a bizonyos Etienne Tóth de Zsolnafalva. Zsuzsika arcán mosoly helyett egy könny gördül végig. Nem tudta felismerni az ő szívének Pistáját, vékony fiú volt valaha és nem ilyen atléta. Hát még sem az I Talán mégis ? — így futkosott lelkében a kétség. A háziasszony gondos figyelmét nem kerülte el, miről van szó és már is csenget inasának. Jean — hangzik a parancs — vidd ezt a levelet a Berchigny kaszárnyába Tóth István főhadnagy úrnak, kitől a sötétpej paripát vásároltuk. Jean engedelmesen indul, míg ezalatt a háziasszony előadja, hogy ma estére meghívta Tóth főhadnagyot azzal az ürüggyel, hogy megérkezett kollégája De Vrecourt kapitány Magyarországból, honnan meleg üdvözletet hoz a rokonságtól. Megkovácsolják a haditervet is, legjobb lesz, ha Zsuzsika csendesen megfigyeli a főhadnagyot, azután a szomszéd szobába osonva megmondja, vájjon csakugyan az-e, avagy hasonló nevű idegen ? Ezután majd elrendezik számára a nagy meglepetést. Messze elhagyatottságban vergődő magyarnak ünnepnap az, ha baráti szó hangzik valahonnan feléje. Tóth István főhadnagy szíve ugyancsak felmelegedett a figyelmes sorokon, boldogan küldötte a választ, hogy köszönettel fogadja a meghívást. Zsuzsika szívében órának tetszett minden perc, de végre alkonyat szállt a tájra és a szolgálatkész Jean bejelenti, hogy itt a vendég. Kitárul az ajtó, belép egy kifogástalan francia gavallér. De Vrecourt gróf bemutatja a fülig elpirult leánynak. Leül a társaság, a két férfi az útról és katonai dolgokról beszélget, mialatt Tóth főhadnagy nem bírja levenni szemét a szótlan leánykáról. Aas 5