Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ethey Gyula: Kuruc sorsa

63 — Jézus Mária ! — sikolt egyszerre Tordayné meg a Zsuzsika — Tóti) Pista de Zsolnafalva, ilyen nem lehet több, ez lesz az igazi, a valódi. — Ugy-e vékony, magas barna fiú ? — vallatja a vendéget az asszonyi nép — sebhely van a homlokán ? Van-e kékköves gyűrűje ? Zsuzsitól kapta azt. — Sebhelyre emlékszem, mikor kezével végigsimogatta homlokát ; láttam, hogy egy vékony gyűrűt gondosan simogat. — Uram Isten, ne hagyj el í Hát ott él a Pista gyerek, kit játék közben véletlenül sebesített meg egy fazékkal a Zsuzsika ; engesztelésül adta a gyűrűt. Hála az égnek, hogy jó dolga van. Persze, Rákóczi külföldre költözött vitézei előtt bezárult az ország határa mindörökre. — A valóságot könnyen kibogozhatjuk — folytatja a kapitány — mert két hét múlva Párisba utazom. Ott van a menyasszonyom D' Evreux Anna és hamarosan megtartjuk az esküvőt. Igazán boldog volnék, ha elfogadják meghívásomat s vendégeim lesznek úgy ott, mint az egész úton ; legalább némileg viszonozhatom azt, amiben itt részem volt. Kérem mondjanak igent s még a mai postával megírom oda, hogy nem jövök egyedül. Néma csönd követte a szavakat, mert hát Páris bizony kissé messze van ide, fáradságos utazás az. Zsuzsika dobogó szívvel néz atyjára, aki láthatólag hosszan elmélkedett a határozaton, de csakhamar lerázta magáról a gondot. — Ha feleségem és leányom hozzájárul, akkor köszönettel elfogadom. Zsuzsika tapsol örömében s kipirult arccal boldogan néz a vendégre. — A jó isten küldte ide a kapitány urat... már hogyne mennénk, ha mehetünk... de engedje meg, hogy az öreg Bodri kutyát is vihessem, nagyon szeretett vele játszani a Tóth Pista ! — Akár a cirmos macskát is felcsomagolhatják, ha ez* zel örömet szerzek. Az a fő, hogy ilyen kellemes társaság fogja esküvőm fényét emelni odakünn. Utitervünket majd