Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ethey Gyula: Kuruc sorsa

«4 megbeszéljük, most már eljárt az idő, Isten önökkel, a viszontlátásra ! A magára maradt család fejcsóválva tűnődött a történteken s Borbála asszony gyöngéden megkocogtatja Zsuzsika homlokát. Míg haza nem jövünk Párisból, valahogy el ne járjon a nyelved arról a Tóth Pistáról ; ösmered a szomszédasszonyokat, csúnyán kinevetnek, ha vargát fogunk a dologban. Azután meg ha ő volna is, már tizenötször megházasodhatott azóta : nem hiszek én se Pistának, se Miskának, különösen az olyan katona Tajtának. Könnyen lehet, hogy valami csaló vallja magát külföldön magyar nemesnek, Tóth Pista hátán mászik fel a meg nem érdemelt uborkafára. Node most azon gondolkozzunk, hogy szégyent ne valljunk odakünn, rendbe kell hozni azt az aranycsipkés pruszlikot, ami a nagyanyádé volt, mert grófok között nem járhatunk csak úgy akárhogyan. Apád díszkardjáról is hiányzik két gyöngy, be kell rakatni. Mindehhez már nem kellett sok bíztatás. Hangos énekszóval folyt a készülődés ; úgy látszik Bodri is megértette miről van szó, mert mikor az indulás napját begördült a kocsi, elsőnek ugrott fel a járműve, mintha ő lenne a legfontosabb személy. Bizony lassan fogyott a távolság a francia király fővárosáig, dehát ez volt akkor annak a módja. Tovább tartott az út, viszont az emberes: idegzete se kopott unynyira, mint manapság. Pontosan a kitűzött napon állott meg a kocsi a Rue de Colombiéren díszlő D' Evreux palota előtt. Az érkezés zajára boldogan siet le a/ egész család, amely Tordayékat jóformán régi ismerős gyanánt fogadta, miután De Vrecourt leveléből már tudták az •összetalálkozás minden részletét. D' Evreux Anna megcsókolta Torday Zsuzsikát, karonfogva vezette lakosztályába. Csak a beszélgetés ment kissé nehezen, mert Zsuzsika francia tudományának gyöngesége folytán a németet kellett segítség gyanánt előhúzni. Páris akkor még nem volt nagy, mindössze százezer lakossal dicsekedhetett. Könnyű tehát észrevenni a gya-