Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ethey Gyula: Kuruc sorsa

61 nem kell, halljuk a kürtjelet, Desfeagni János ezredes úr a hídfőnél gyülekezőt fúvat. A közlegények lóra segítik még kissé támolygó tisztjüket és a patak szilfabokrai között eltűnik a menet. Torday Andrásné hazasiet férjeurához, mert az olyan egyedül levő ember bizonyosan összekeveri a sifonérban rendberakott fehérneműt, míg előkotorja azt, amit tulajdonkép fel kell húznia. Szerencsére ez még nem történt meg, mert Torday uram először megcsókolta a súlyos hideglelésben meleg dunyhák között gyógyuló egyetlen leányának homlokát, azután elmesélte az utikalandot, ami végeredményben egy német megmentésére, de viszont az ünneplő mente gyászos besározására vezetett. — No most az egyszer mindent jól cselekedtél András I — dicséri meg férjét a szobába lépő, kipróbált erélyű Borbála asszony — látom, hogy Zsuzsikával is türelmes vagy, a fehérneműt se hajigáltad szét, a megmentett katonát szintén helyesen kerested ki, mert nem német az, hanem valami francia ! El fog jönni a kapitány hozzánk, hogy megköszönje neked, amit vele tettél. Illően bemutatkozott, de nevét nem bírtam megjegyezni. Annyi azonban bizonyos, hogy francia, a keresztneve Armand. — Akkor az nem lehet más — kiált fel Torday András — mint De Vrecourt Armand gróf, aki híres szép lovairól és közismert a legénységgel való emberies bánásmódjáról I Multak a napok, eltelt kereken egy hét, Tordayék már lassan feledni kezdték a hálátlannak látszó katonát, aki hírt sem ad magáról. Nem jutott eszükbe, hogy kell arra néhány nap, míg a vízben szerzett nátha kiszalad a labanci tagokból. De íme déli harangszó kondul, a kis Zsuzsi ájtatosan keresztet vet, miközben kardcsörgés hangzik a folyosón. Még egy pillanat és kopogtatás hallatszik, majd kinyílik az ajtó, ott áll ragyogó ruhában, csillogó vérttel a szőke tiszt, összeütve bokáját, mély meghajlással mondja a nevét : — De Vrecourt Armand gróf kapitány vagyok ! Nemzetet aram, Isten és szüleim után önnek tartozom legtöbbel e