Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Egri Viktor: Erdei vallomás

55 vezte a cigarettát és élvezte a beszédjét is, ahogy egyre jobban nekibuzdult. Az erdei csend, a patak zúgása és a madarak hívogató csipogása mintha leoldotta volna a kérgeit és beszélt tovább a vallomás oldó gyönyörűségével és én mozdulatlanul hallgattam. — Éheztem, nagyon sokat éheztem, míg egy nap nem bírtam tovább. Feltörtem a gazdám éléskamráját és torkig jóllaktam. Nem vittem el onnan egy morzsányi ételt, csak éppen jóllaktam. Nem tagadtam le, hogy én jártam a kamrában. Négy hetet kaptam ezért. Azt mondták, betörés volt, szigorúbban is büntethettek volna ... Mikor kiszabadúltam, megint elővett az éhezés. Tizenhat éves voltam és kínomban összeettem mindent. Pedig akkor lehetett volna puha kenyerem, lehetett volna pénzem is... Egy zsebmetsző megtanított a mesterségére. Éjszaka a zsúfolt várótermekben még az utas szemit is kilophatta volna az ember De nekem ez az élet nem volt Ínyemre. Engem tisztaéletű Orsolyaszűzek neveltek az árvaházban. Dolgozni akartam. Tudja, mi az, ha valaki dolgozni akar büntetett előélettel ? Pedig akkor jóformán gyerek voltam. Akkor kellett volna valaki, aki mellém áll és nem hagy elhullni a piszokba... Háború volt, nem féltem a fegyelemtől és az életemet sem féltettem. Katonának jelentkeztem, de nem vettek fel önkéntesnek a négyheti börtön miatt... Annak a zsebmetszőnek volt egy katonatestvére. Tizennyolcban volt, hazajött szabadságra és meghalt spanyolban. Én akkor az ő irataival egyenesen kimentem a frontra. Mentem volna én nagyobb pokolba is. Jó voltam katonának kiképzés nélkül is. Bajom nem történt. Leszereltem, még pénzt is kaptam. A cigarettája csonkig égett, eldobta heves ívvel a patakba. Néztem türelmetlenül ezt a kalandos életű, kétszer született embert. Megkínáltam új cigarettával, hogy beszédre sürgessem. — így lettem megint tiszta, büntetlen előéletű — mondta. — Megtartotta az iratokat ? — Mit csináltam volna mást ? Mentem volna vissza a régi nyomorúságba ? Olyan csodálatos véletlen volt, hogy az