Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Egri Viktor: Erdei vallomás

54 — Maga pedig lakatos — szóltam. Az ember meglepetve visszahúzta két kezét és kicsit meghökkenten figyelt — Ezt honnan tudja? — Na, nem olyan nehéz kitalálni. Tele van a tenyere kicsi fekete forradásokkal és fent a karját is megégette gyakran a tűz. De már régen volt, mostanában kicsit elszokott a munkától. — Egy esztendeje nem láttam műhelyt. — Furcsa nehéz világot élünk. Sok ember hiába keres ma munkát — szóltam ekkor bauális vigaszként, hogy elborulását megláttam. — Nekem mindig volt munkám. Akkor is, amikor az a dolog történt velem. Meglepetve felfigyeltem. Húzódozva és tétován mondta ezt. Éreztem, hogy ütődött ember volt, akinek van mit takargatnia. —• Börtönben ültem egy esztendeig — törte meg a csöndet hirtelen. — Nem fél tőlem? Felém hajolt és megcsapott nehéz, forró lehellete, úgy figyelt rám valami ingerült daccal és kicsit kötekedve. — Miért félnék?... Nem bicskás ember. Nem nézem útonállónak ... Aztán talán még én bánnék el magával, ha birokra kerülne a sor. Visszahúzódott és fehér fogai megvillantak kis vigyorában. — No hiszen én nem is azért mondtam... Csak mert úgy rámtapintott a lakatossággal... Nem adna egy cigarettát is? Jobban esik a bestéd, ha fújhatom a füstöt.... Világéletemben csak lakatos voltam. Hát van szebb és urasabb mesterség is, nem mondom, de én szerettem az enyémet. Árva gyerek voltam, kérem. Sokat kellett koplalnom, míg a mesterséget kitanultam. A legtöbb baj abból van, hogy sok a böjti nap. Hej, nagyon keserves inaskodás volt ! Tizennyolcban szolgáltam az utolsó évemet nagyon keserves és Ínséges esztendő volt !... Akkor történt velem először a baj ! Felkönyökölve hallgattam, ahogy egyre jobban belefelejtkezik a beszédbe. Óvatos kis szippantásokkal él-