Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Darvas János

50 1Jeïoniha Áendöfe^ — Martin Rázus — Orcádat, sós könnyed, sebeid vérét, népem, kendőmmel törlöm, haj, három gyászév alatt, míg szörnyű némaság nagy átka fogta szavad. Ma nézem a kendet — múzsámnak van kezében — s mily csoda: rajta a képmásod, rajta orcád, lúg ki nem marhatja, mosónők ki nem mossák. Ráfestve minden kín, sok szörnyű nagy miért-jel és a vágy : élni még, de nem oly gyötrelemben, mikor ág haldoklik s a bimbó még fejletlen. Óh, élni a napon, mely édes szőlőt érlel s lelkünknek bőséges szüretről szent dalt mesél... Nézd, népem: hű a kép? Oldott nyelv, szólalj beszéljt A kendőt odaadom, vedd népem át örökre, vért, könnyet törölt már, most vészbe küldheted el, emeld föl magasra, legyen most zászlólepel. Ha fönt lesz a szélben — a honi szent rögökre kiöntöm könnyeim — és mint a leghűbb honfi megyek a zászlóért holtomig hadakozni.