Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Darvas János

A*$kéták~ — Ivan Krasko — Hűs esték bús holdja mindennap fázósan kel fel. Estcsillag jéghideg szigorral hull ködbe reggel. Lázasan viharzó perceknek emléke eltűnt. Szenvedély lángjában nem pusztul többet a lelkünk. Csaltak bölcs és balga asszonyok kegyetlen írtón. A büszke aszkéta bosszút sem áll a sok kígyón. Míg jeges aszkézis szívünket puhára törte, nehéz volt, hosszú volt vágyteli éjeink böjtje. Míg jeges aszkézis forró vért fagyasztott bennünk, szívmaró bánattal naphosszat haldokolt lelkünk. Nem gyász már a magány, megbékélt már az aszkéta», a multunk rég halott s a jövőnk üres és néma. Körül a meztelen sivatag szélesen lapul... Oszlopon állunk s a kóbor szél ostoroz vadul. £Üa eMomály — Vladimír Roy — Liláskék esthomály száll le az égről enyhén csendesen, némán, mint égi Ige terült szét egykor próféták lelkén. Egy titkos áldott kéz álmokkal sző be minket, szívünkben jóság fogamzik és a legnagyobb rajongó mámorra ihlet. Csillagok űzik el gyorsan a lila árnyat, zöldszemű csillagok, kiknek az anyjuk Éjhon, vágyaink s kínjaink el-tova szállnak, mint komor hős lovag, üldözött bús lovag, ki sötét erdőn át halálos kínnal vágtat.