Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Bólya Sándor

Bolya Lajos tomba Mkeh ootoïa* Nagy akarások élén menetelek s jelentem az új idők parancsát. A harcot nem én viszem s vezére nem vagyok senkinek, semminek, akarat vagyok, parancsa kegyetlen erőknek, melyek embert emberhez összevertek s hajtják magán keresztül kitelése felé. Telődő ember önmagából gyúlt ostora vagyok» lomha szuszogása lángomat gyújtja, csattanj föl hangom, süvíts, lomha lelkek testén véres sebet vágj, a jajjokban én kiáltok s én nem lehetek más csak harci kiáltás. Iligaáf a Äetoufö-nak* Hunyászkodj, higyj, hazudj, álmos kis életed köré sződd a gubót, nem lesz föltámadásod s nem áll meg az idő, mert félsz vele menni Hernyó vagy és nem lesz színes lepke belőled, gubód a koporsód is, koporsódról selyemszálakat göndörítünk s lengő lobogókat szövünk bátor dalunk fölé az utcasorokban.