Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Andreánszky István: A fosztogató
2t con tartják. Maga előtt bevallotta nem egyszer, hogy nem élet ez, de egyedül nem volt bátorsága tovább menni. Megmaradt hűséges szolgának. Nélküle már mindent elvittek volna a tanyából. Kikötötték volna az ólból a lovakat, mert a cselédember, akinek az ólban kellene hálni, hogy vigyázzon a jószágra és felkéljen éjjelente almot vetni a rácsba, valahová a szomszéd tanyára jár más aszszonyához éjszakára és csak a hajnal veti vissza. Felcserélte volna életét nem egyszer a kóbor kutyáéval. Milyen sors vár a kóborkutyára és milyen sors vár reá. A kóborkutya a vadőr puskacsövére kerül, amikor a mezei nyulat űzgéli, hogy pecsenyét szerezzen a maga számára. Ügyessége mellett elkerülheti ezt a sorsát, de 5, aki láncon viseli életét, így vénhedve el egy napon, öregesen halk lesz a hangja, veszít élességéből, lába a téli fagyoktól köszvényes lesz, nem fogja bírni a szaladást, úgy húzza majd maga után a lábát, mint a srétet kapott kóborkutyák. — Ne kínlódjon tovább, — mondják majd rávonatkoztatva. Kiviszik a határba és puskacsőre veszik, hogy megváltsák szenvedéseitől. Tágranyitja kutyaszemeit. Biztos a nézése. Szerét tehette bizonyos emberismeretnek. Öreg időt töltött ezen a tanyán, kölyökkorában volt másutt, de ott sem rejtették el az emberek szeme elől. Azon a helyen a ház küszöbénél volt a házikója és az volt a dolga, hogy szemmeltartsa a ház tájékát. Faluhelyen sok ember volt bejáratos a portára, szemmel tartotta minden lépésüket. Előbbi helyén, akárcsak itten, egyazon kinézésű emberek fordultak meg. Nem ruházatukróľ Ítélte meg őket, mint többi társai, akik annál jobban ugattak, minél rongyosabb volt, aki szemük elé került. A ruha alatt mi minden lakozhat még az emberben ! A testük tiszta lehet, de a benne rejtő szándékok tisztátalanok, egykönnyen embertelenek. Kezük állásából megítélte őket. Vállcsontjaikból karok lógnak le kezekkel. Vannak kezek, amelyeknek nem lehet parancsolni és vannak kezek, amelyeknek parancsolnak. Két kezük van az embereknek, jobban esik