Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Vass László: Se Kelet, se Nyugat

213 tát" ugyan ő is elvesztette, mégis, ha törött bordákkal is, de megértette az új idők szavát s megpróbált élete alkonyán eléje harangozni. Versben ugyan már nehezen ment, a próza nyelvén azonban kollektív népközösségekről a jobbágyság szoros „szerközef'-éről ír, mint a hazai bajok egyetlen gyógyszeréről és szokatlan bátorsággal odasújt a vallásoknak is, ő, a „Fohászkodás" hajdani költője. Hoszszú bolyongás után így érkezett meg mitológiák világából az otthoni tájba, szenvedő jobbágyaihoz, akiknek panaszló keserveit az időtájt mohón itta magába a kecskeméti homok. * így járt Justh Zsigmond is, a mult századvég zseniális torzója. Békéstől Párisig ívelt vézna pályája, regényeket írt és a szajnaparti szalonokban szerzett tudásával a magyar parasztot akarta megváltani. Amit Párisban látott, a Comédie Francaise-ben, úgy képzelte el a békési pusztákon is, saját birtokán. Regényeiben a jövendő magyarságnak az anyaföldben gyökerező filozófiai világnézetét, szellemét akarta megalapozni. Ő már górcsövön nézi a magyar parasztság kóros bajait. „Az ő barátai" — írja a „Pénz legendája" előtti bevezetésben Mikszáth Kálmán, — „a kaszinóban kártyáznak vagy Alagon versenylovaznak és valamelyik kis színésznővel regényt szőnek, melyhez sok csipke és főleg igaz kő, smaragd és rubint kell ; vadásznak, párbajoznak — ő a mások vérét hányja s álmodozván véget nem érő útjári, regényeket komponál... Ügy kell őt venni, mint egy Párisból elindult utast, aki hazafelé tart. Még rajta van kocsija kerekén a párisi sár, lován (pegazusán) a párisi por, de a gondolata már az alföldi szélmalmokon és kútgémeken jár," Szegény Justh Zsigmond túlsokáig volt párisi lakos és igen keveset élt az Alföldön. Mindössze harmincegy évet számlálhatott meg, abból is legtöbbet a Szajna partján és Cannes-ban, hová új tüdőt ment keresni csillogó szemekkel, mielőtt hozzáfogott volna a békési agyagból kiformálni a sáraranyt. Hogy tudott rajongani a magyar parasztért 1 Rendkívül nemes, érdekes őslénynek tartotta, akivel érdemes és le-