Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

203 ként át szokott rándulni Aussigból, különben egy irodában dolgozik, gépel. Én is gépelek ! — jelentette ki Sipeki. Persze, hogy cipővarrógéppel azt nem tette hozzá. A lány megörült. Kollégák vagyunk tehát 1 S amilyen kedvesek ezek a lányok, roppant barátsággal faggatta Sipekit, nevetgélt hoz^á és láthatóan jól érezte magát a magyar katona társaságában. Vince eszükbe se jutott. Különösen Sipeki nem emlegette. Nagyszerűen kezdődött ez a délután. A lány kijelentette, hogy a nénijéhez ráér menni később is, nagyon kedves lenne, ha most elmennének sétálni. Sipeki olyan büszkén sétált a lány mellett, aki éppen őérette jött át Aussigból, mint a hadnagya, aki a város legszebb lányának udvarolt. Csak éppen Sipeki oldalán nem csörgött kard. Sipeki húsz koronája büszkén ugrált a zsebében. Kettőért bonbont vásárolt s futni fogja csokoládés kávéra is. Sipeki örömében majdnem a felhők közé kapott a kezével. S a legnagyobb örömben, mikor már Sipeki azon iparkodott, hogy karját odatűzze a lány karjába : mint a villám suhintása, pöndült egy sarkantyú s miként a mennydörgés, dörrent egy hang Sipeki fülébe : —• Hová mentek ? Vince volt. Sipeki megállott és önkéntelenül is tisztelgett egy keserűt. A lány nem értette a találkozást, de a szemek villanásából rögtön sejtette, hogy itt most veszedelem lesz. Bágyadtan mosolygott s félrebillentette a fejét. — Mit kerestek itt ? — süvöltött Vince. — Véletlenül találkoztam vele, — hazudta keményen a suszter. Vince megállott a beszédben. Itt nem lehet kiokoskodni. A leányból érthető feleletet kihúzni nem tud, Sipeki pedig egy mondattal mindennek okát tudta adni. Ezért esak állott és méregette a lányt. Az még mindig mosoly14