Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

195 Fölballag tehát a lépcsőn a várócsarnokba s csendesen elüldögél egy fapadon. Mulatság persze akadna otthon jobb is, de két koronával a zsebében nem nagyon lehet rugdalózni. Ezért hát ide-oda forgatja a fejét. Ha ez sokáig így tart, el is bóbiskol. Meleg van a váróteremben. Sistereg kint a gőzös, utasok tömege torlódik, egy vasúti hangosan kiabál valamit, alighanem a beszállhatnékot indítványozza, két német érthetetlen nyelven pöröl. Vince laposat pislant s már éppen a szemét húnyná be véglegesen, amikor valami csodásan kellemes illat legyezi as orrát. Vince körülnéz. Félrefordítja a fejét s oldalt húzódik, mert egy szép lány telepedett melléje s a pénzét olvassa. A szép lány ruhájából iramodik ez az illat. Finom szag. Vince keresztbeveti két extracsizmáját, megpöngeti a sarkantyúkat halkan és szemügyre veszi a nőcskét. Aki azt merné állítani, hogy Vince gyáva legény, az bizony, tudva-tudatlanul valótlant állítana, mert Vince ugyancsak kinyitja a szemét, ha szép lányt láthat. Barna stzembogara kinyílott, számolja a pénzét, majd, ahogy készen van, kicsi skatulyát vesz elő s megpúderozza az arcát. Fehér é« hamvas lesz tőle. A szája piros, mint a cseresznye nyáron. Vince le nem veszi a szemét a lányról. Ügy odatűzte a nézése, hogy a leányzó végre is megborzong bele s viszszanéz Vincére. De ez állja a visszapillantást. Még el is mosolyintja magát Vince. Vince az a fiú, akit jóképünek mondanak. Hajának kis fürtje homlokára hullott, kerek arcán csattanóban volt a bőr, a szeme parázs, kimenőruhája, mintha a magazinban egyenesen rája öntötte volna az őrmester. Csizmája fénylett s halkan pöndített egyet a sarkantyúján. Aztán még jobban ránézett a lányra. Az meg elmosolyodott. Bizony, nem csúnya nőszemély az sem. Elegáns is, kis kék kalap a fején, kabátján szürke prém, cipője kivágott, harisnyája selyem. Itt így öltözködnek a lányok és asszonyok. 14