Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

Szombathy Viktor A síimet JtÓHty éa a Vincének a vállán egy fényes gomb ragyogott. Fényes fehér gomb, köznyelven „knoflik", ami azt jelentette, hog} Vincét a felsőbbség őrvezetői ranggal tüntette ki, kaszárnyai nyelven mondva, bizony Vince már svobodník volt s mint ilyen, nem közönséges tüzér. Mivel pedig vasárnap ragyogott, Vince szuszogósan húzta fel a csizmáját, felövezte a bajonétot, koponyája hegyibe a sapkát, s kiment szétnézni a városba. Szétnézni csak, mert aki sétál, annak már pénze is van. Vincének pedig alig két korona csörgött a zsebében. Ez nem mondható pénznek. Lassan ballagott. Idejéből futotta esti tizenegyig. Szerette az egyedül való bolyongást, ilyenkor nem kellett kollégákkal vesződni, lépést tartani, más szavára ügyelni. Szerette ezeket a vasárnapokat, amikor a gondolat szabadon futkároz ide-oda. Hol a hazai dolgok jutnak eszébe, hol egy szép lányra figyel föl, meg-megáll, perdül egyet, továbbmendegél. A levelet, mely az Elba partjáról viszi a sok jókivánatot a Rima mellé, becsúsztatta a szekrény oldalán a postaépület tövében s tempós lépésekkel indult a főtér felé. Csakhogy különös város ez. Két vasúti állomása i> van s ahogy ballag piacon, lépcsőkön, kövezett uccákon ide-oda, egyszer csak, lám, a városi megálló nagy kapuja előtt találja magát. Ha vonat, azt meg kell nézni ! Vincét mindig is érdekelte a vasút, amióta ilyen messze került el a gömöri földek tájáról s nagy figyelemmel szemlélte az utasokat, hogy nem találkozik-e egy, aki ismerős volna hazulról.