Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

Sellyei József en&at £i&a Tizenhat liba legelt a tarlón. A tarkatollú nagy madarak életes feleselgetéssel tipegtek ide-oda a szikkadt földön a kalászok miatt, mint a mese szamara Jézus ekéje előtt, hogy a Tisza medre kanyargós legyen. Hosszú és széles volt a tarló, nagy legelőterület. A két szélét kukoricaföldek kerítették be. Libapásztor is köllött, aki megvigyázza a sétálgató madarakat, hogy a kukoricásföldek tilosába be ne tévedjenek. Lány ült az útnál a tarló földjén. Hosszú vessző volt a lány kezében, akár a juhászok pásztorbotja. De ő nem állott a nyája fölött, a bottal is csak a földet veregette és c?ak néha-néha nézett el a libák felé. Amikor már közelre értek a libák a kukoricáshoz, akkor feléjük kurjantotta a hívó szót, mély alt hangján : — Burika, buri, buriíí ! Elnyiíjtotta, hogy szinte éneknek hallatszott a lomha ég alatt. Mint hogyha a nyelvükön kifejezett parancsot kaptak volna a libák, hirtelen elfordultak a kukoricától és a tarló közepe felé tipegtek. Úgy nézett ki ez a visszavonulásuk, akár a katonák jelképes hadgyakorlata : teljes harci fölkészültséggel meneteltek az ellenhad ellen, s amikor már szinte összeértek vele, hogy ökölre menő közelharc fejlődhetett volna ki : akkor a kürtösök lefújták az egész gyakorlatot és mindenek visszaindultak a hazájukba. Amikor Bali a lányhoz ért a kocsijával, leszólt róla : — Jó reggelt, Zuzsika. 11