Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sebesi Ernő: Pereg a dob

162 Puzder próbált közbelépni, de Vitelko szemeiben vad tfiz villant meg. — Add ide a dobot Karcsi — kérlelte a másik. — Micsoda ? — kacagott fel szilajul Vitelko. — Hogy engem, a fődobost egy ilyen kezdő kidoboljon ? Soha ! — És várta a tömeg helyeslését. — így könnyű volna I Csak a mások szerencsétlenségét dobra verni ! Én éppen olyan nyomorult ember vagyok mint a többi. Mint te is, meg mindenki. Mert a végén mindenki úgyis ide kerül ! A háborgás csak tajtékzott a száján. Megsemmisítő fölénnyel nézett le Puzderre, a dobot csak verte, egyre vadabb ritmussal. — Tessék kérem — kiáltotta túl a pergést, rögtön megcsináljuk a licitálást. — Ledobta a dobot a földre. — Ki ad többet ? Tessék ! Itt a zubbony 1 Csillag a galléron ! —- Tessék ! Ki ad többet ? ! Szóljanak már, na ! 1 Leszakította a zubbonyát, már a mellényét is gombolta, amikor a nyüzsgő tömegből két markos legény hátulról átkarolta. Vitelko nem hagyta magát. Folyton kicsúszott a kezükből. Már az ingét is felszakította. Eszelősen felsóhajtott s táguló szemei vedrét bemártotta a kíváncsiság tüzében lobogó népségbe. Kit akart még megmenteni ebből a kavargó pokolból ? A Dubovszki lány buja s tartalmat testét, vagy tán eltiport asszonyának szelid türelmét, amellyel végleg elodázta a leszámolást ľ Ki tudja ? Talán a rumban elmerült s korán megfulladt fiatalságát... A rendőrök már közben futva közeledtek. A tömeget szétszórták. Vitelko még tombolt. Alig tudták lefogni. Most a mentőkocsi is odaért. A tömeg messzebb sodródott. Nyüzsgése erőtlen hullámokban csapódott ide. A zsibongás hirtelen elpárolgott 8 a hirtelen megnőtt csend olyan éles, hogy meg lehetn« fogni. De Vitelko füleiben még egyre pereg a dob...