Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sebesi Ernő: Pereg a dob

158 — Adjon egy stamperlivel. — Egy stamperlivel ? vizet ? — hüledezett az altiszt. — Fenét. Rumot akarok én ... És fáradt mosoly szégyenkezett helyette. Vagy két órát pihent a priccsen s akaratlanul is egy civilszabóra gondolt... A kapitány is besietett. Végignézett rajta, a szánalom és idegenkedés némán kiáltó keresztkérdésével a szemében. — Menjen haza Vitelko. Maga beteg. — És ha meggyógyulok ? kérdezte Vitelko. A kapitány nem válaszolt. De Vitelko megértette, kogy nem kíváncsiak rá többé. — Igenis kapitány úr — ütötte össze a bokáit s tudomásul vette a néma elutasítást. Most már biztosabban érezte, hogy az egyenruhája le akar válni a testéről. Nem hiába gondolt eddig is a civilszabóra ... V. Kijött a városháza elé. Az emberek összesúgtak a háta mögött. Furcsa, óvatos mozdulattal tértek ki előle az ismerősök. Egy üvegesbolt kirakata előtt megnézte magát a tükörben. Megvolt magával elégedve. Arcát a régi pír futotta el azzal a kékes árnyalással, ami minden alkoholistát jellemez. Csak a füle szine nem tetszett neki. Égett a füle, mint akit megszégyenítettek. A járókelőkre furcsán bámult. Ügy jártak azok, mint holmi mozgó kémények. Az éles, dérszínű kárpáti levegőn a lélekzet füstszerű párává sűrűsödött. Vitelko figyelte a saját lélekzetét s hirtelen ágy rémlett neki, hogy ő már csak füstölgő rom... De ez csak pillanatig tartott. Kidüllesztette a mellét fi a bizakodás hulláma felbirizgálta eddigi zsibbadását. Hirtelen a posta felé fülelt. Dobszó ütötte meg a fülét. — Ez a Puzder dobja — gondolta és megszaporázta a lépteit. Lihegve ért oda. Már útközben mintha a fülébe kúszott volna a neve. Ő is ott van a listán. Őt is licitálják. Dobra került ő is ! Ütjában fellökte a járókelőket, nagyon is sietős volt az útja. Puzder ezalatt tovább került az adóhivatal felé.