Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sebesi Ernő: Pereg a dob

156 — Más beosztás után kéne nézni. — Túl puha szíve van ahhoz, hogy rendőr legyen ... Ha Vitelko hallotta volna ezeket, boldogan és büszkén vert volna az a túl puha szíve ... IV. Az ájulás után öt napi pihenést engedélyezett neki az orvos. Az asszony gyöngéden gondozta. Pontosan betartotta az utasításokat. Hisz talpra kellett állítani ezt az embert, hogy el tudja viselni, ha majd felelősségre vonja. A Dubovszki-lányért, a számlákért s az elherdált örökségért. A rum most háttérbe szorult. Erős, vörösbort itatott vele saját költségén, mindezt csak azért, hogy megmaradjon neki épnek, egészségesnek. Hisz a leszámolás egész embert kíván ... A negyedik napon már visszanyerte régi szinét Vitelko. Most a szemébe nézett az asszony. Jó mélyen a szemébe nézett, keresett ott valamit, talán férfias megbánást és bocsánatkérést. De megijedt az ura szemétől. Most kiszáradt tó volt a szeme, ahová már csak bujkálni járnak a régi fények ... — Mi van veled, Jézusom ? ! — jajgatott az asszony és gondolatban bocsánatért könyörgött, amiért felelősségre merte vonni. Vitelko nem szólt. Száját megint valami gémberítő tehetetlenség peckelte föl, nyitva volt, de nem jött ki rajta szó. Az asszonyt kiverte a hideglelés. Lefektette az urát s az orvosért rohant. Vitelkot elnyomta az álom. S ez kínzó és könyörtelen büntetés volt. Hordók gurultak a mellkasán s elviselhetetlen terhüktől csak úgy tudott szabadulni, hogy fogaival csapra verte a hordót... Nagy, mély slukkokban nyelte a rumot s mikor kábult zavarral felébredt, szörnyű szárazság rágta a torkát... Az orvos érthetetlenül bámulta Vitelkot. Erősítőt írt neki. Az éccakát nagy kínnal átvergődték. Másnap az orvos tilalma ellenére bement a hivatalba. Mikor kijött a házból, elnézett a cemétei dombok felé. A