Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sebesi Ernő: Pereg a dob

m is arra gondolt, hogy ugyanilyen őszi napon egyszer ki volt rendelve dobosnak a fronton egy haditörvényszékhez. Ott is dobolni kellett a kivégzés pillanatában. Nagyon élénken dolgozott benne ez az emlékezés. Arra eszmélt saját bajának a fátyolán át, hogy itt is kivégzés történik... Ha nem is lövik agyon az embert, de megölik az életkedvét, a lelkét, a mindenét... Hirtelen felvillant saját nyomorúsága. Rohamlépésben közeledett hozzá a végzete. Hogy őmaga is ilyen szerencsétlen adós. A boltosok a Dubovszki-lány selymes rongyait tőle kérik számon. S az asszony semmit se tud ! A vér a fejébe szaladt. És egyszerre csak megtorpant az olvasás menetében. A lista ott reszketett a kezében, a szeme is ugrált, egy név vibrált a szeme előtt s képtelen volt hangosan kimondani. Pedig tisztán kibetűzte, de mintha egy hatalmas cövek állna a nyelve útjába. Erőlködve hápogott az ajka... A körülötte állók észrevették, hogy valami baj van Vitelkoval s csak az utolsó pillanatban kapta el valaki a vállát s a zuhanás éles íve valahogy megbicsaklott. Vitelko feje mégis odakoppant a földhöz. Fölébe hajoltak, megoldották a zubbonya gallérját. így hagyták egyelőre s a kék szederjés színe lassankint engedett. Három perc múlva a mentők vitték el. De már a kocsiban magához tért s így a lakására vitték Vitelkot. — Már nem fog sokáig dobolni a Karcsi — állapította meg valaki a városi urak közül, mikor megtudták az esetet. — Rosszúl lett, mert sajnálja azt a sok szegény végrehajtási áldozatot... kockáztatta meg egy jóismerőse, aki annak idején beprotezsálta a rendőrséghez. — Van benne valami — replikázott egy harmadik. És Vitelko beszéd tárgya lett aznap. — Minden végrehajtási dobolás után leitta magát Vitelko. Csupa részvétből... Olyan jó szíve van neki ... Nem tudja nézni a sok nyomorúságot... Ilyeneket lehetett hallani. Vitelkoról nagyon jó véleménnyel voltak az urak.