Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Schalkház Sára: Karácsony
141 levegőtől. A munkás meg felesége melle megnehezedett az émelyítő parfümtől. A nők hangosan és barátságos hangon köszöntek. A férfi komoran, feketén fogadta. Az asszony várakozón nézett rájuk. Az egyik hölgy megszólalt és egy csomagot tett az asztalra. Az asszony meg a férfi némán néztek rájuk és meredten hallgattak. Az asszony aztán megszólalt. — Az Isten fizesse meg jóságukat, köszönjük szépen, hogy ránk is gondoltak... — kezet akart csókolni ae egyiknek. — Csak hagyja jó asszony, csak hagyja jó asszony ... — mondta a hölgy — ma karácsony van s a karácsonyi öröm és glória minden lakásba belecsengi diadalmas muzsikáját. Az asszony érthetetlenkedve hallgatta s egész másra gondolt : — Ha valami munkát tetszene tudni szerezni nekem, meg az uramnak. Már november óta nyomorgunk. Az uramat akkor tették ki az állásából és én is hiába keresek munkát. Tetszik tudni, az uram a Gazdacskó féle gyárban volt és szépen keresett mindig, pedig mind a két lába fából van, de tönkrement a azért vállalunk gyár . . . akármilyen munkát... A két idegen hölgy sietve mondta : — Nézze jó asszony, nekünk most nincs időnk erre... még sok helyre kell mennünk... Isten áldja magukat — sietve, gyorsan mentek el. A két ember ott maradt egyedül. Az asszony a csomaghoz ment. Kibontotta. —• Liszt van benne... — kiáltotta örömmel. — Meg cukor ... meg rizs ... meg zsír ... A férfi is közelebb lépett és mondani akart valamit, de egy hang kiáltott le hozzájuk az udvarból :
