Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schalkház Sára: Karácsony

142 — Szafcsikné asszony ... Szafcsikné asszony ... Itthon van ľ Az asszony az ajtóhoz ment és kinyitotta. Az udvaron a lépcső végén Yeresné állott, egy öreg, kozzájuk hasonló szegényasszony, aki ott lakott fent a« •dvarban leghátul egy pici konyha-szobában. Az asszony felkiáltott : — Itthon vagyunk... — Az ura is ľ — kérdezte Veresné. — ő is. — Csak azt akartam mondani, hogy jöjjenek fel hozzám. Bobajkát főztem. A fiam felesége küldött egy kosárkával. — Meg más mindent is. — Ők nem jöhetnek, hát jöjjenek fel, jó ? Akkor már a férfi is ott állott a felesége mellett és felfelé nézett. — Felmegyünk — mondta a felesége helyett — köszönjük. Majd mi is viszünk valamit. Aztán betették az ajtót. — Mit vigyünk ľ — kérdezte az asszony. — Nem tudom — mondta a férfi. Az asszony az asztalhoz lépett. —• Hátha... — mondta a férjének bizonytalanul és ránézett az egyik csomagra ... A férfi bólintott. Az asszony felkapta az egyik csomagot. Rizs volt kenne. — Tégy még a tűzre — mondta az urának, miközben a szekrényből elővette kendőjét. Felindultak. Mikor keresztül mentek az udvaron, a férfi megállott egy percre. A máskor lármás udvaron most csend volt. Mintha senki sem lett volna otthon. Hideg volt. A hó keményen csikorgott lábaik alatt. Az udvar végéről egy piciny petróleumlámpa fénye világított feléjük barátságosan.