Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schalkház Sára: Karácsony

140 bugyborékolt vészesen felfelé s az asszony aki ismerte urát s tudta, liogy most hosszú, keserves káromkodás következik, felállt és két lépést tett az ura felé: — János, János, — mondta szomorúan — hagyd. A férfi elhallgatott, de mélyen morgott valamit fogai között. — János... akartam venni neked valamit... de tudod, hogy ennünk sincs mit... hát csak ezt... A férfi felkapta a fejét. Az asszony egy ujságpapiros csomagot bontott ki s egy kopott, ócska, divatját mult, de meleg nyaksált nyújtott felé. Az ura önkénytelenül is a nyakához kapott és megráncigálta rongyos, elnyűtt ingjét. — Az ócskásnál vettem — mondta az asszony. — De jó. A férfi kinyújtotta a kezét és átvette. Az asszonyra nézett és szeme fényes volt. Az asszony még egy kis csomagot adott neki. Cigaretta volt benne. Nem Zóra. Sport. Karácsonyi cigaretta. A férfi zsebébe nyúlt. — Én csak ezt — mondta. Egy kétkoronás kis szappant vett elő. — Harisnyát akartam, mert láttam, hogy csupa rongy vagy, de nem volt annyi pénzem. Még a legolcsóbbra sem. — De ez nagyon jó — mondta az asszony — nagyon jó. Álltak egymással szemközt s ügyetlenül, szokatlanul tartották kezükben az ajándékot, amit egymástól kaptak. Aztán a férfi megfordult és megpiszkálta a tüzet. Egy ujságpapirossal rágyújtott. A Sportra. Hosszan fújta a füstöt. Szaporán. Lefelé jövő léptek dobogása hallatszott s a sötétségben bizonytalanul motoszkáló kéz kapargálása. Az asszony kinyitotta az ajtót. Két hölgy lépett be. Két elegáns, prémkabátos hölgy. A kis pinceszoba tele lett parfümmel. Cigaretta füst, hagymaszag és parfüm keveredett. A két hölgy orra kicsit elfacsarodott a dohos, nehéz