Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schalkház Sára: Karácsony

Schal k ház Sára A kis, nedves, levegőtlen, pinceszobában sötét volt. Az asszony valahol a városban szaladgált, ilyenkor mindig lehet néhány koronát keresni, sok üzletben kevés az ember s annyi portékát kell hazaszállítani. A férfi nemrég jött haza. Kabátját rádobta az ágyra s a sötétben a tűzhely mellett fát keresett. Talált néhány darabot. Tüzet rakott. Aztán egy vedret fogott és felindult az udvarra, hogy vizet hozzon. Két falábával nehezen, szánalmasan botorkált felfelé. Aztán visszajött és egy lábaskában vizet tett a tűzhelyre. Még tett-vett a tűzhely körül, aztán leült mellé. Egy pléhdobozt kotort elő a zsebéből. Néhány komisz, keskeny cigaretta volt benne. Rágyújtott. Némán ült a sötétben. Komoran. Hosszan szívta a füstöt, melle nagyokat emelkedett, mikor kilökte száján. Aztán hazajött az asszony. Meggyújtotta a kis petróleum lámpát és két-három kis csomagot tett az asztalra. — Mit hoztál ? — kérdezte az ura. — Heringet — mondta halkan az asszony és kibontotta az egyik csomagot. Heringszaggal és hagymaszaggal lett tele a kis szoba. — Nagyon fáradt vagyok — mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett rá : — Sokat szaladtál ľ — kérdezte és érdes hangja meleg lett. Az asszony bólintott. —• Érdemes volt? — kérdezte ismételten a férfi, de hangja most már kemény volt. — Érc'emes volt? Lefutod a lábaidat és kiköpöd a tüdődet mert... — hangja ugy