Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Vers és műfordítás - Petneházy Ferenc
129 Motivům IfceetfíoueH&ÖÍ* — Otakar Březina — Arcomba nem lehelt múlt századok fuvalma, zenéd volt az, mely így kérlelte lelkemet : Jöjj s hagyd, hogy szívünket e halvány fényű dal ma csillag-esők hűs fényében fiirössze meg. Aluszik már a tó s bezárult rég a bimbó jövendő hajnalok andantéja felett ; elpihenve szunnyad most minden dal az ingó fészkek ölén s immár színörvény sem lebeg. Hűs párák ezüstje földünk fátyolba vonta és aszbesztfonálként fényekbe szőtte be, mohák közé pihent le régen és álomba ringatta bánatát az erdők serege. A sötétség csillag-csilláros boltozatja kozmikus bús porát most csöndben hinti szét, s az űrben századok tűnt sora suhogtatja halk evezőivel az öröklét vizét. Nem érzed, mint fojtja lélegzetünk az éjjel, amint narkózisa tüdőnkön hatol át s hajunkat lebegő álmok zilálják széjjel, ránk szórván jázminok és rózsák mosolyát ? Érzed, hogy emlékek nyara lángol át rajtad, fojtott erők zúgnak víg ereid megett, csókok izzó heve lobbantja lángra ajkad s bíbor fény önti el hullámzó véredet ?
