Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Petneházy Ferenc

Í28 Hogy belső tűz fénylik tágult szemed világán, s lépted az árnyéktól megszabadíttatott hipnózisom által, amely lelked gond-ágyán bilincsbe verte kínzó, sötét bánatod ? S érzed-e Őt, amint a tej útnak ködében csillagzattá válik egy-egy lehellete s hogy Téged a halál vágya kerülget régen, mint diadalmas kéj sötét szédiilete, mint meztelen karok sóvárgó karolása, midőn fejed keblek halmán pihenteted, úgy áraszt el e vágy s egyre mélyebbre ássa magát s elzsongítja minden érzékedet ľ Jer, zeném olajként lámpámba töltve vár ma, s kriptádban, mely világító kőből rakott, csodás szirmokból készült számodra a párna, ahol fejed illat-redőkre hajthatod. Hallod harangjaim ? Óh, jöjj hát, míg lelkedben az elbűvölt bánat újjá nem éledett, édes gyászindulóm ajkadra száll majd csendben s egyetlenegy csókban kiissza éltedet. S mint kit a kertekre nyílt ablakokon által reggeli énekek szent békéje fogad, úgy érzed majd magad, ha piros tűzrózsákkal az örök ha jnalok belengik arcodat.