Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Palotai Boris: Manci visszatér

123 Jó hogy ládába gyömöszölte őket, igy legalább megszabadult a nyomástól, nem kisérti Manci izgága zaja, mindenféle csip-csup emlék... Oh már nem jön a holmijáért, az biztos. Ilyen rongyokat szerez ő magának két n^ap alatt amilyen jófajta. Imre tesz-vesz valamit a lakásban, a háta meggörbült az igaz s ha nem figyelmeztetné, piszkos körmökkel járna be a hivatalba s neki kell a kabátját lekefélni, mert észre sem veszi, hogy a gallérja tele van hajszállal, korpával... Keveset beszélnek s Imre nyöszörög álmában, néha hangosan felsír, de mégis itt van, nem kell rettegni, hogy egyszer valami jóvátehetetlen baj történik... Ha mostanáig kibírta, kibírja ezután is. Oh lesz még jobb is kell, hogy jobb legyen, a kiböjtölt álmok esőstől zuhannak majd rájuk, amikor nem is gondolja, akkor válik valóra minden, igazi urilányt hoz a házhoz Imre, csinosát, finomat, aki az ő gyereke is lesz, aki hozzábújik és megköszöni neki a fiát... Mintha ma élénkebb lett volna Imre. Gyorsabban hajtotta fel a kávéját és észrevette, hogy a zsemle tegnapi... Jaj csak öregebb lenne egy hónappal, milyen kevés idő harminc nap s mégis milyen mérhetetlenül sok ebben a vad féltésben. Az idő kifrissült, csak igy tartson egy darabig 1 Ez a kemény, józan hideg az ember csontjaiba fészkeli magát, nem is lehet ilyenkor elcsüggedni, halálra gondolni, mert védekezni kell, dacolni a faggyal, minél kisebb felületre összehúzódni, és erősen kilépni, hogy mi maradjunk felüli Lám Imre is, hogy el van foglalva az idővel, sokáig rázza le magáról a havat, topog az előszobában, babrál a kalocsnijával, ezzel is eltelik jó pár perc s ilyen percekből tevődnek össze az órák s napok s lassan elfelejtődik minden. Mamuskám, mi van ebédre? Olyan éhes vagyok! — Éhes vagy? Oh csak hogy hallja már tőle, milyen régen főzi már a kedvenc ételeit s észre sem veszi... Szemével végigsimítja a falatokat, — jaj drága fiam, ezt edd. ezt ni, csak ugy mosolyog rád. Imre hangosan nevet...