Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Palotai Boris: Manci visszatér

124 Jól hallja, nem cseng a füle? Az asztal sarkába kapaszkodik, nem meri elhinni, hogy az ő hangja, az álla reszket a boldog felindulástól, csak még egy szótagnyit nevess, hadd fogjam meg a hangodat, hadd igyam magamba... A körme is milyen tiszta, manikürösnél lehetett, mert lakkosan fénylik, nem káprázik a szeme, uj nyakkendője van, és a haja a régi hetyke, barna, a választék mint a nyíl. — Imre, Imruska, mi van veled ? Imre mohón tömi magába az ételt, kamaszéhséggel eszik, mint aki hosszú idő után lakik jól. — Mama, képzelje ... visszajön a Manci... megbocsájt nekem. Az öregasszony szája kinyilik, szörcsögve szedi a levegőt. Mélyen bent a fejében zúgni, kattogni kezd a vér. — Visszajön ! — újjong Imre. — Most megyek érte autón. Szalaitól kértem kölcsön a kocsit. Már a bankban is tudják. Estére itthon leszek ! Hebehurgyán megtörli a száját, csókot cuppant as anyja felé és már siet ki a kapun. Talán még lehet segiteni, gondolja az öregasszony, talán még nem késő és ijedt csipogással az ablakhoz rohan: fiam! fiam! ... fiam! Megrázza az ablaküveget, derékig kihajol és úgy kiáltja bele a levegőbe : — Ne menj el! Vigyázz! Gyerekem, fiam! De valami csökönyös kikerülhetetlen széljárat viszszaveri hangját, s a szűk szobafalak között dübörög túlhangosan, értelmetlenül....