Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Palotai Boris: Manci visszatér

122 peket csinált negyedöltésekkel, hogy káprázott tőle a szeme s hányinger fojtogatta a torkát... Ócska nyakkendőket fordított ki, monogrammot hímzett, hogy a fiú franciául tanulhasson, tenniszezni járjon s hegedűórákat Tegyen mint a barátai... S mindez a sok áldozat, az akaratnak, tűrésnek, önmegtagadásnak hősies tékozlása Manciért volt ? Azért dédelgette, tanítatta, azért táplálta, őrködött felette, hogy a végén egy ilyen Mancié legyen? Ha szeretné legalább! Ha felérné ésszel mi halmozódott fel ebben a fiúban, mennyi remény, ígéret, vágy.. De Manci nem vesz semmiről tudomást, csak kínozza, bántja, gyötri. — Ugye elfelejtetted ? — kérdi remegve. — Ugye soha többé nem fogadod vissza ? • Imre bágyadtan int. Az öregasszony elveszti biztonságát. Valami véglegeset szeretne tudni, szilárdat, nyugtalanul motoz fia 'halántékán mintha onnan akarna elhatározást kicsiholni... Mit szeretsz rajta? súgja rekedten. — Hiszen komisz, rossz, utolsó teremtés ! Imre tájékozatlanul bámul a száraz arcba. — Ha jó lenne, akkor is szeretném, — mondja forró hangon s kezét lassan elhúzza anyja öléből. IL Csak múljanak a napok, gondolja az öregasszony, minden perc távolabb sodorja Manci emlékét, minden pillanat olajos kézzel simítja Imre felhorzsolt lelkét, csak peregjenek gyorsan az éjszakák, egyik a másik után, csak jöjjenek a zöld hajnalok, a szorongó hosszú délelőttök, amikor lesi Imrét, hogy fordul be a kapun, rilágo»sabb-e az arca ... A Manci ruháit a padlásra vitte, minek heverjenek a szobában, olcsó illatuk miért csapjon bele a húsleves otthoni szagába ... Mennyi lom, bokaficamitó cipő, borzas hattyúprémpapucs, használhatatlan selyemrongy, muszlinzsebkendő, szines gyöngy, üvegékszer, ázott sál hevert szanaszét s mindennek milyen puskásmanci arca volt...