Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Páll Miklós

116 f^tyinafi&h^ Be' telnek a napok, he' múlnak az évek, S ránk teszi a terhét, Gyászos, nehéz terhét, Minden megért holnap, minden percnyi élet. Ma : még futva futnánk egész a határig, De hogy jön a holnap, Sok-sok rontó holnap, Gyorsan járó lábunk megfáradtá válik, Amit most még hívó valóságnak látunk, Utána eredve, Lihegve keresve, Nem egyéb, csak a mi összerongyolt álmunk. S bár még daltól hangos s száz tüzű az ajkunk De mire a dal fogy S óh, mire a tűz fogy, Már a némaságnál s a fázásnál tartunk. Hiába a nehéz, vére?, könnyes harcunk. Mire vissza nézünk, Múltra messze nézünk, Időmegszántotta, barázdás az arcunk. S akiket szerettünk, mind elmaradoznak, Ki erre, ki arra, Ki élve, ki halva, Ahogy jön, ahogy megy a sok múló holnap.