Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Páll Miklós

117 És, mint a mesében, mérföldeket járva, Ügy banduklunk bele, Mindig jobban bele Az ősi, végtelen, örökös Magányba ... És telnek a napok és fogynak az évek S ránk teszi a terhét, Gyászos, nehéz terhét, Minden megért holnap, minden percnyi élet. 1/e** a A vers olyan, mint kristálytiszta tó, Meglátszik benn minden, öröm s a bánat. Néha patak csak, szűk partok között, És máskor, mint a tenger, úgy kiárad. A vers sír, hogyha könnyek kellenek És ha kacaj kell, akkor tud nevetni. Gyűlölni is tud, átkokkal a vers, S bír nagyon nagyon, imádón szeretni A vers sír, hogyha könnyek kellenek És csókol is, lágyan vagy fájó kéjjel. Néha sugaras, dús tavaszi nap, S ha kell, hát borús, bús, halálos éjjel. A vers lehet a kezdet és a vég, A nagy Halál és a végtelen Élet. De a végzeted, a sorsod lesz a vers, Ha mély szemeddel magadhoz igézed.