Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Páll Miklós

Páll Miklós — a saját fejfámra — Született egy vad, szerencsétlen korban S az ajkán új jongó dal sosem fakadt. Akart sokat és nem tett semmit S most alszik e vén, bús fák alatt. Ajka nem csókolt soha egy ajkat, És szeme két szembe sosem mélyedt. Csak könnye volt és azt dalolta S ím, eltiporta őt az élet. Af egebkettedíA Seherezade. eljött íme, látod, A néma ezerkettedik éjszaka. Napnyugta van, kihúnytak mind a lángok És nincs a meséknek már több szép szava. Seherezade, sietni kell a véggel, A pirkadat jő s véget ér az éjS a nap sugara akkor mire kél fel, Ha már a szív nem dobog s nem mesél ?