Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ny. Tichy Kálmán: Malacok vevődtek

112 s Az asszony lekéi a szekérről. De lentről is vigyázza a ládát. Ni, esmég csak j'őnnek a temető felől : a szomszéd gazda két asszonnyal. Három malacot hajtanak ők is. Ahogy ide érnek : — Aggyisten 1 Kelmetek is vettek ? Mennyiér ? — Aggyisten. Szomszéd asszon is ? Megállnak, tárgyalnák a nagyügyet, de a három malac tovagurul, muszáj utánuk futamodni, csak a szomszéd gazda marad itt s meg akarja nézni szomszédasszony malacait. Nem látja jól, felkapaszkodik a szekérre, felemeli a pokrócot, úgy les be a láda fedelén. — Maradhatóssak, — véli. Az asszony valamin gondolkozik, majd szól : — Kigyelmeddel mennék, inkább vezetném a jószágot, mer* az uram még kituggya mikor gyün, itthagyni meg nem merem az óllatokat. No hát ezt lehet. Csak le a pokrócot, fel a láda fedelét, bé a ládába marokkal. Lett megint olyan visítás, hogy a másik szekérhez kötött tinócska is kirúgott tőle. A malacok ismét napvilágra kerültek, kövér hasakkal, rúgkapáló lábakkal. Az ember mellére ölelte az egyiket, a másikat egylábon fityegtette, lecihelődött velük a szekérről s földre tette őket, hogy a kiskötelet kézhez igazítsa. De az egyik malac, ahogy földet ért, menten kiperdült a kezéből, mint a golyóbis. — Tyüh, az árgyéllussát, fogja meg, szomszédasszon', mer' elfut a cudar ! — Fogom, de szomszéd a mósikat ne erissze ! — Tartom, neféjjen I Pedig nem jól tartja. Csak néz az asszony után, hogy a rusnya malaca éppen arra fut a tinó lába alá, meg kell kerülni az egész szekeret, hogy visszaterelje. Nocsak arra hamar ! Jajj ! Míg a szomszéd elnézett, keze közt a másik malac is rúgott egyet, szedte apró porcogóit, amik olyan szépek a kocsonyás tálban és usgyi, neki az útnak ! Nem is nagyon igyekszik, de olyan szapora az ilyen kis jószág, futta, hogy ne adj' Isten beérni. No, most aztán mi legyék ľ