Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ny. Tichy Kálmán: Malacok vevődtek

110. Egy igen jó állású tinóeska van a saroglyához kötve, — azt is most vehették, — de ez már a szomszéd szekér saroglyájából húzogatja ki a szénát, amit öregapó igen nagy megelégedéssel vesz tudomásul úgy a fél szeme szögeletjéből. Hej, de, hogy micsoda esze is van az ilyen jószágnak, máris, hogy kiméli a gazdája vagyonát, inkább a másét fogyasztja ! Ez a másik szekér majdnem üres, csak az a kis széna rajta, a saroglyában, meg az ülés alatt egy láda, aztán semmi. De csak jönnek a temető felől : egy olyan pásztor-béli ember kislánnyal, meg egy fiatal asszony, halaványkékben, batyúval. A pásztorembernek hosszú botja van, úgy méri vele a sarat, mintha a mélységet tudakolná, pedig csak meneget. Előttük nagy, vén koca, a koca körül három malac futkos. Három közül kettő kiskötélen, a kiskötél vége az asszony kezében. Zsák is mutatkozik az aszszony karjára vetve, — ez a malacvásárlás miatt volt, de jobb csak így száron vezetni a jószágot, ha nem muszáj zsákba vetni. — Közben sűrún szólnak, az asszony is, az ember is : — „Kucukám. ne, ae, ne, kucu ne !" Ügy hangzik, mintha ők maguk is röfögnének. Mert a jószág azonképen szorgalmatosan szól : öf, öf. Megérkeznek a majdnem üres szekérhez. Megállás történik, a jószág turkálni valót keresne, de az asszony rövidre húzza a kötelet, magához rántja a két malacot, az ember is segít, elkapják a két jószág hátsó egy-egy lábát, amire éktelen visítás tör ki a malacok részéről. A környék minden ablakai behasadozhatnának tőle. A megtámadott ifjú malacok rúgkapálnak, csak úgy reng a kövér kit hasuk, olyanok, mint a rugó, — de minden hiába, zordonan begyömöszöltetnek a szekéren található ládába, melynek is ekkor mutatkozék meg jeles hivatása. A ládába gyümöszölés fokozott visítások kíséretében történt, de aztán annál nagyobb lőn a csend. Az ember körülnéz, talál egy elhúllatott féltéglát, hozza és a láda fedelét pár szöggel lazán leveri. Az asszony még egy pokrócot is kanyarít rá, mert hasadékok vannak a deszkán, kilát a jószág s akkor nyugtalanabb. Az ember elhajítja a féltéglát, letapsolja