Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Ny. Tichy Kálmán: Malacok vevődtek

Ny. Tichy Kálmán Jíai&cok aeu£tttek~ Amilyen nevezetes dolog a malacvásárlás, azonképen / ilyen nevezetes alkalomkor kell sorát ejteni. Éppen erre való teremtett nap az országos vásár napja, mikor olyan ünnepséges minden, mikor felkerekedik az egész környék faluja és bejön a városba. Még a karonülőt is behozzák a szekéren, hogy otthon, magára hagyva bajt ne csináljon. A karonülő ugyan faluhelyt nem igen ül karon, mert az asszonynépeknek kell a karuk a sok dologra ; hanem csak úgy eleresztik a kis inast, vagy copfost, az meg kapaszkodik széklábhoz, seprőnyélhez, leginkább gurúl a földön, mint a lejtőre tett golyó, ha néha a kis testvére ölbe nem veszi. De az meg maga is oly kicsi, hogy a karjáról földig lóg a kiskukac lába, hát igazán egyre megy, akár a földön, akár így. ímhol ezt a kis pukkanó-kövéret is behozták a szekéren, amelyik most itt áll az ablakom előtt, a kert mellett, félre-utcán, ahol a gummibotos rendőr nem írja fel a szekeret, meg istállópénzt sem kell érte fizetni. Alkalmatos ez így igen. A szekér saroglyával van erre felé, a saroglyában vandonatúj dézsa fehérkedik a szénán, a dézsára frissen vett csizmapár van akasztva, — ezt már a nagyobbik inasnak viszik haza 1 Beljebb a cókmókon hemzseg a kicsi, a pukkanó-kövér, fehér kendőcske a fején, úgy mosolyog ki belőle a pufók képe, mint a nyári alma. Mellén, derekán átkötve kendő, melegítés okáért. A szekérnek támaszkodva öregapó áll, elnéz valamerre, várja a fiatalokat, de addig is a két csontos, bütykös kezét belógatja a szekérbe, a kis unokája meg játszik vele, hol a hüvelykujját kapdossa el, hol a mutatót és visongat hozzá nagyokat.