Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Neubauer Pál: Bókoló kőszentek a hídon

108 úton, amelyről az ősi várost át lehet tekinteni az ő kőhídjaival és gravitációjával. Holnap a kőszentek és lovagok még mindig úgy állnak a hídon, mint évszázadok óta ... Szörnyű ez a mozdulatlanság!... — Holnap nem érek rá, nem lehetünk együtt, — mondta Mária, amikor a lakása előtt elbúcsúztam tőle. — Egy kiránduláson kell résztvennem. Hívjál fel holnapután délben. Majd úgy intézem, hogy az estét együtt tölthessük. Ügy mondta, mint aki nem hallotta, hogy másnap elutazom és akinek pillanatra sem jutnak eszébe az én hollywoodi terveim, az én eddigi rohanásom. „Állj !" — parancsolta ő is a kőszentek módjára és én megálltam, mintha gyökeret vert volna a lábam. Nem mozdulhattam, mert Mária olyan mozdulatot tett a karjaival, mint a rr"'iezzin, amikor a karcsú minaret párkányán áll és Allah nevét zsolozsmázza bele a leszálló éjszakába, mielőtt a nap lebukik az Aranyszarvba. Amikor pedig visszafelé mentem a kőhídon, a súlyos páncélba öltözött szent lovagok megmozdultak, merevsé^ gük felengedett, bókoltak előttem, mintha azt mondták volna : Tudtuk, hogy itt maradsz.