Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Neubauer Pál: Bókoló kőszentek a hídon
107 gerre gondoltam, filmjeimre, az amerikai tempóra és a meseszerű Hollywoodra. Mikor azonban a híd közepére érkeztünk, úgy éreztem ennek az ősi városnak a vonzóerejét, súlyos gravitációját, mint valami végzetszerű hatalmat. Itt a föld vonzotta, marasztalta az embert és a lába gyökeret vert. Mélyen a földbe gyökereztek a lábaim — meg kellett állnom az eddigi nagy rohanásomban. A kőhíd két oldalán fekete kövekből tornyosodó alakok : szentek és lovagok, a Szellem szent lovagjai, fenyegető pillantással, nehéz vértezetben, megmerevült mozdulatokkal. „Állj" ! — parancsolták nekem és én nem tudtam elmenni mellettük : menés közben álltam. Néztem őket és a hidat, amely annak ellenére, hogy hatalmas kőkockákból van, mintha a levegőben lebegne a víz fölött. Néztem a kőszenteket és lovagokat és nevetségeseknek találtam őket : semmiképpen sem illettek hozzám és hollywoodi terveimhez, filmjeimhez, amelyekben sok volt a heppiendes blöff. Nem volt közösségem ezekkel a szentekkel és nevetnem kellett azon a nagy buzgalmon, rfmelylyel megmerevült karjaikat magasra emelték, hogy viszszatartsanak és megparancsolják nekem, hogy álljak meg az eddigi nagy rohanásban. Megérkeztünk az utolsó szenthez. Tőle felfelé vezetett az út, kerteken át egyenesen bele a kék égboltba. Csak amikor egészen fent voltunk, csak akkor fordultam hátra. Kísértetiesen komorlott fel hozzám a barokkvonalak szimfóniája. Egy láthatatlan szigetről könnyűvérű zene lármázott bele a napsütésbe. A zenekar népies egyveleget játszott nagy fegyelemmel. Kerestem a kőhidat, de tíz más híd közt nem tudtam eligazodni, nem találtam rá. A középkor városa beleszédült az új nappal sürgés-forgásába : megnyíltak a kapuk ezrei, megindultak a liftek, az írógépek, az autók. — Azt mondtad, hogy megkaptad az amerikai vízumot Mikor utazol Hollywoodba ľ — kérdezte Mária. — Holnap I — mondtam gyorsan és kihangsúlyozottan, mintha menekülnöm kellene. Holnap, gondoltam, messze Tagyok, de ez a Mária még mindig itt fog állni ezen a t
