Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Áll a bál

nincs nekem ilyen cúgom meg elöl ilyen kazánom, hogy a hasam ropogósra süljön, s a hátsó felemből meg fagylalt Tegyen. Tutyu fuldokolva nevetett, és izzadt gallérját úgy csavargatta, mint egy nyaka köré csavart zsebkendőt. -Elbotorkált másfelé, mert az volt a hivatása, hogy a legjobb mondásokat összegyűjtse s elterjessze. Még visszafordult a pódiumon ülők felé, és elkapta a bárónő kezét. Hatalmas csókot cuppantott- rá, és rávágott a Bilóczy Isti vállára: — Hagyja, méltósága, hogy morogjon, azért csak kitart maga mellett a világ közeli végezetéig. — Tudom, tudom — bólintott a bárónő jókedvűen —, tudom. Azonkívül innen valóban el kell húzódnunk, mert a hideg áramlik. Felkerekedtek és továbbvándoroltak. Egy szénfekete hajú, duzzadt, durcás szájú, kövérkés, duhaj képű fiatalember állt meg a vonuló társaság között, a cigány előtt. Nehezen tartotta az egyensúlyt. Mutatóujjával képzeletbeli legyet kergetett el az orra hegye elől. — Hová húzódtok, he? — kérdezte kötekedő hangon. — Én vagyok a főrendező. Rudit a bandájával... a tradíció szerint, amelyet még apámtól hallottam, ő meg a nagyapámtól hallotta, az meg a dédapjától hallotta, a cigányt szóval cúgba kell állítani, mert ott fázik és többet muzsikál ... szívesebben dolgozik, mert fázik... hogy felmelegedjen. Mióta 'itten bálát rendezünk, a cigány háta megett ennek az üvegajtónak kell lenni! Felbotorkált az emelvényre, és nehéz ujjával az üvegajtóra ütögetett. Egy gondolattal két nagy szárnyát kitárta. (Gőzös zuhatagban ömlött be a téli hideg. A cigányok libagágogáshoz hasonló jajgatással menekültek, s a pincérek gyorsan becsukták az ajtót. Gálfy nekihevülve szaladgált a párok között. Elfogott valakit, félig elmesélt valamit neki, aztán továbbszaladt. — Ez jó — kiáltozta —, megtudtam, hogy a cigányt cúggal kell doppingolni. A lovakat zabbal, a nőket szerelmi vallomással, engem szesszel, Rudiékat hideg levegővel. 82