Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

ujja közé szorítva poharát, a többi ujjait legyezőszerűen elterpesztette egymástól. — És hogy üvöltözött szegény, ha mulatós kedve volt, és ha valaki nem itta ki a poharát. „Ex, ex, vakapád, addig nem mozdulok le a nyakadról, amíg ki nem iszod." Korbuly kissé félénken nézett maga köré, azután szinte lopva bólintott: — Igen, tökéletesen ez a mozdulat volt. Fíizesséry vastag teste megrángott a széken, az arca egészen elsápadt a dühtől. Most megint azzal a hordágyhistóriával fog előhozakodni — gondolta a gyűlölködésnek azzal a paroxizmusával, amely fizikai kínt jelent. Persze életének egyetlen hőstette volt. Pedig alapjában csak kényszerűségből csatlakozott ihozzánk, mikor már látta, hogy lehetetlen kibújnia alóla. Ö volt az utolsó, aki megfogta a hordágy rúdját, és láttam rajta útközben, hogy reszket a félelemtől ott fenn a Pertica-tetőn. — Csak épp hogy megérintette a poharat, mint más a hordágy rúdját — mondotta keserű célzatossággal. Csergő mosolya egy fokkal eltompult, és vékony bőrű arca a fülek előtt elpirult. „Nagyon is észrevettem ma este, hogy ez a gőgös földesúr kihívóan fixíroz. Lehet, hogy egyet-mást megtudott a múltamból. Végeredményben azonban n'em ő fizette ki az adósságaimat. Igaz, már akkoriban is nyers és paraszti volt, az egyetlen, aki hivalkodott a rangkülönbséggel, de az akkori kényszerű nyomorúságban még megemésztettem valahogy. Most azonban igazán semmi se kötelez arra, ,hogy tűrjem a pökhendiségét." — Szanitécszolgálatban a főhadnagy se erőltette meg magát jobban, mint a többiek — mondotta kihevülve, és zavartan nézve Majáky arcába. A zárkózott Török most fölényesen felnevetett. — Ha meggondoljuk, alapjában elég naiv és primitív heroizmus volt azzal a rohammal. Manapság már meg tudom érteni, hogy a legénység se vette komolyan — mondotta, és azokra az elszánt és fanatikus harcokra 75