Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

totta az ismétlőpisztolyt, lassan felfelé emelkedett. De akkor velőtrázón belehasított a levegőbe Leľeszy feljajongó segélyhívása, és ő hirtelen lendülettel ledobta az árok fenekére a fegyverét, és fellendülve a mellvéd peremére, nehézkes és apatikus lépésekkel megindult a s'ebesült felé, mintha csak öngyilkosságra indulna. Ám a fájdalmában vonagló ember közelében elfogta kötelességtudata, és vállára kapva bajtársát, a felriasztott ellenséges előőrs golyókoncertjének süvítése között behozta az árokba. Leleszy már ott feküdt az árok mélyén kifeszített hordágyon, óvó kezek motoszkáltak sebe körül, ám mind fenyegetőbb volt az elvérzés veszélye, a sebesült bajtársat minél előbb el kellett juttatni az lezredkötözőhelyre, az egyetlen járható úton, a Pertica-gerinoen keresztül, amit állandó zárótűz alatt tartott az ellenséges tüzérség. A szemek már nem is fordultak segélykérőn a szanitécek felé. A század négy tisztje sietve megragadta a hordágy rúdjait, és elindultak társukkal az alig pislogó élet útján. Kemény út volt a nyílt hegygerincen világos nappal, ott, ahol a szakácsok és ordonáncok éjszaka is csak lopva menekedtek át, ám mégis elérték a kötözőhelyet. És amikor verejtéktől kiverten, a négy dacosan megfeszült ember leeresztette a hordágyat a kötözősátor földjére, bizonytalan erővel feléjük motoszkált egy köszönésre nyújtott kéz. — Gyönyörű összetartás volt, fiúk, kár, hogy már ez se segít rajtam — mormolta egy vérbe fúló, gyöngülő hang. — Igen, ez a nap a legalkalmasabb a megemlékezésre — mondotta Majáky kapitány, és aláírásával elsőként kötelezte magát a megjelenésre, majd összehajtogatva a meghívót, a tárcájába rejtette a szíve fölé. És négy kéz szótlan parancsnak engedelmeskedve, szabályosan követte a gesztust. A bor már kifogyott az üvegből, az esti homály vastagon hullt be a terembe, és a meredt szótlanságban négy ember egyszerre állt fel, négy kéz egyszerre lendült a sapkához, és Majáky kapitány nehezen felegyenesedve görnyedtségéből, elfogódottan nyújtotta feléjük kezét: 69