Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

tak, mindössze egy erőteljes, merész rajtaütésre lett volna szükség... És a völgyi álláson túl már csak egy hegy és azután a nyílt Lombard-síkság végtelen előrehaladási le­hetőségeivel. Szeptember 2-án reggeli szürkületben indult volna meg a vak álmodozás e rohama. Majáky parancsa szerint Le­lesziy szakaszának kellett volna elsőként elhagyni az árkot, míg a többiek rövid intervallumban követik majd őt. A le­génységgel a támadás előtt úgy beszélték meg a tervet, mint felsőbb helyről jövő parancsot. Éjszaka kaput nyitottak a drótsövényen, és a hajnali szürkületben Leleszy feszült idegekkel várt az árok pere­mén Majáky kapitány sípjelzésére. Azután a síp éles hang­ja élesen befúrta magát a reggelbe, mint egy sivító fegy­vergolyó, és Leleszy bátorító kiáltozással kiugrott az árokból. Ösztökélő, vad hurrázással hajszolódott a drót­sövény elé, és csak ott vette észre, hogy — egyetlenegy ember se követi. Akkor a helyzet felismerésének kétségbe­esésében és vak dühében lövöldözni kezdett frommerjéből az ellenség felé, azután valahol lent a völgyben elcsattant a válasz erre a tébolyult üzenetküldésre, és Leleszy golyó­tól találva bukott a földre. Vértől hörgő segélyhívó ordítása beszűrődött az árokba. — Szanitéc — futott át az árokoldalra támaszkodó em­berek száján át a riadójelzés egészen a négy emberig, akik a sor végén a 'hordágy rúdjára támaszkodva állottak. Ö, ez a paraszti gőgbe és gúnyba vigyorodott négy arc! Minden szolidaritás felbomlásának, minden közösség elvetésének e nyílt színvallása, a lázadásnak és vad visszafizetési in­gernek e már álcátlan fogcsikorgatása, amely fölé okosan takargató tudat ülepedett, mintha csak ezt tükrözte volna: Most tegyem kockára a bőrömet egy emberért, amikor egy­két nap múlva béke lesz? Majáky kapitány néhány lépésnyi távolságról meredt e négy arcra. Szürke, hideg szeméből dermesztő fenyege­téssel szűrődött át rájuk az az eszméleten túl csigázott elhatározás, amiből a legkönyörtelenebb cselekedetek pat­tannak ki. Karja, amely eddig a föld felé irányozva tar­68

Next

/
Thumbnails
Contents