Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

hideg és üres annak kifejezésére, amit most érez. Igen, most végzetes mértékben érzi, mit jelent egy apa számára, íha elhagyják házát a fiai... De az arcok szótlanságba fagyva meredtek eléje, mintha vágya nem érhetne el hozzájuk. Csak Csergő, az elegáns szalonfiú ült féloldalt dőlve, mosolygós töprengéssel. Végre elszánta magát a fiú, tekintetét fürkészve körülhordozta, azután gyöngén megkocogtatta a poharat, ami idők folyamán a szókérés jelévé kristályosodott ki közöttük. A többiek hálásan és felszabadultan emelték rá az arcukat, és a zászlós kissé komikus zavarral beszélni kezdett. — Valamit mondani szeretnék, de félek, hogy a kapitány úr kinevet. Én tudniillik... nem is tudom kifejezni magam ... de úgy érzem... tisztára képtelenség az, hogy most egyszerre meghalunk egymás számára. Mert ugyebár, a leszerelés tisztára ezt jelentené. Hogy ezután, mondjuk, ne tudjuk, mi lesz a kapitány úrral... Nem, ez elképzelhetetlen. Ne haragudjanak, urak, hogy éppen én proponálom, de nekünk, ha nem is mindennap, de egy bizonyos idő múltán -okvetlenül találkoznunk kell. Izgalomban égve felnézett az arcokba, azután komikus kapkodással keresgélni kezdett a zsebében, míg végül apróra szabdalt papírokat halászott elő. — Én már a vonatban ki is gondoltam egy bizonyos {ormát — folytatta a kezdeményezés büszke lázában —, már meg is szövegeztem öt példányban. Tessék, uraim! És széjjelosztotta a társai között a meghívó nagyságú papírdarabokat, míg szemérmesk'edő zavarral olvasni kezdte a saját példányát: — Természetesen pár szó mindössze... Alulírott tiszti becsületszavamra fogadom, hogy tizenöt év múltán, azaz 1933. szeptember 2-án este nyolc órakor megjelenek a IV. század tiszti találkozóján az Astoria különszobájában. Most felnézett az arcokba, és fellelkesítette, hogy csupa hálás beleegyezést lát rajtuk. Már szinte gyerekes örömmel hadakozott 'elképzeléseinek titkos finomságai mellett: — Én tudniillik úgy képzeltem, hogy az összejövetel 66