Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Szombathy Viktor: Egy nemzedék sodródni kezd

tünket. A századosnak nem kellett többet mondanunk, mindent megértett. Ellépett a pokol katlana mellől: — Milyen szamár volt! Éppen most kellett neki elkezdeni, mikor új világ jön. — És akta lesz belőle — rázkódott össze a rendőrkapitány. Lassan szedték magukra a bekecset, a köpenyt, gombolták be a sujtást, rántották összébb a derékszíjat, most már valóban semmi sem volt sürgős. A reggeli szürkület mindent egybeolvasztó messziségéből úgy tűnt, békés társaság indul nyulászni a mezőre, és még pálinkázás, szalonnasütés előtt van. A piaci templom tornyában a sánta harangozó belekapaszkodott a kötélbe, s meglódította a középső harangot. A város ébredezni kezdett, néhány kutya frissen ugatott fel, a pesti vonat bebocsátásért fütytyögött. Varjak ügyelték utunkat gyanakodva. A fűzfa tövében lágy sustorgással lepte be a hó a főhadnagyot. A ruha éles szögleteit puhán gömbölyítette el. — Tréntiszt volt — állott meg fölötte a százados —, ismertem Lembergben. Soha Lembergnél tovább nem mozdult. Most viszketett föl neki a háború, nemhogy örült volna a meleg kuckónak meg az apró panamáinak. — Szamár — fejezte be a búcsúbeszédet a kis zászlós, aki maga vagdosta le gallérjáról a rangjelzéseket —, most aztán igazán lódulhatunk a disznótolvajok után. Egykedvűen topogtunk a havon, senkinek sem jutott eszébe, hogy valaki előrohanhat a havon, s belénk dobálhat néhány kézigránátot lopott disznói védelmében. Még a mészárosmester, Koreska is kijózanodva dőlt neki a fának. Valaki >egy fenyőágat vetett a főhadnagy fölött domborodó halomra. — Na igen — gyújtott rá a százados, és körülkínálta a cigarettatárcáját —, intézkedj, kérlek, a rendőrség a te hatásköröd. Záhonyi, az előtornász kiágaskodott a sorból, csodálkozó tekintete rányílt a rétre, a főhadnagy csizmáira, füst szállongott arca felé. És Lihányi és Kálnai és Szikora és Dobrovits és az egész osztály mozdulatlanul állott a fűzfa 56