Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Szombathy Viktor: Egy nemzedék sodródni kezd

körül, mint egy elkésett testőrgárda, amely rosszul teljesítette a parancsot, s most a pretoriánusok parancsnoka feloszlatja a gyatrán összetoborzott együttest. Záhonyi lelkiismerete nem erre felelt: — így lesz az ember férfivá — dünnyögte csak önmagának. Magunkhoz szorítottuk a fegyvert, különös biztonságérzet áramlott ki a csőből. De ijedten rántottuk fejünkbe a kötött sapkát, s gomboltuk erősebben magunkra a kabátot. Anyánk jutott eszünkbe, az anyánk, aki nem a fegyverrel törődik, hanem a lázmérő higanyával, mert az anyák fegyvere ez. Gyomrunk megkordult, ekképp felelt a távoli harangszóra. Fejünk fáradtan kókadt le, az otthoni kávéra gondoltunk, a forró gőzölésre, a puha vetett ágyra, s az álmatlan szürkeségben összefolyt előttünk Cicero, Napóleon, a fizikakönyv és Horváth tanár úr, a holnapi énekpróba meg a vasárnapi össztánc. Anyánk rémült arca, a tétován imbolygó szuronyhegy, a végzett háború és a közelítő forradalom dübörgő ereje. És a vér, amely sötétbordóra fagyva kristályosodott Sipeki elomlott teste körül, s amelyet még mindig nem értettünk. Akkor már fél nyolcat harangoztak, s a város ködbőlhóból kifehérlő házai közül most merészkedett elő néhány kíváncsi. Fásultan ültünk le a Rima-part vén fatuskóira, gyomrunkban szorító fájdalmat éreztünk. Szánk íze olyan volt, mintha egész éjjel romlott főtt tojást ettünk volna. Valamelyik polgárőr kiejtette kezéből a latin szószedetet, s elaludt egy gerendán. Nemzedékünk megindult az ismeretlen úton, sodródni kezdett. 57