Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Szombathy Viktor: Egy nemzedék sodródni kezd

hadnagyot. Sipeki főihadnagynak nyitva maradt a szája, de gyorsan összeszedte magát: — Ha-alt! — ordította, hogy a lámpa rögtön lobogni kezdett. — Haaaalt! A járőr megtorpant. Álmosan rántottak egyet a puskaszíjon. — Micsodák maguk? — Polgárőrök — válaszolta a fáradtság mögül is kibúvó könnyedséggel a járőr vezetője, a nyolcadik osztály legjobb tornásza. — Honnan jönnek? — Az állomásról. — És ott mit csináltak? — Bejártuk a sínhálózatot, utána a fűtőházban melegedtünk. — Melegedtek! — ámult el a főhadnagy. — Melegedtek! És most hová méltóztatnak? A nyolcadik osztály vidám járőr-hajnalát nem lehetett elkomorítani. A bakter rumja kellemes illatokkal szállongott. — Aludni fogunk vagy sakkozni. Ahogy jön, kérem. Fázunk, hideg volt az éjjel. A főhadnagy az előtornász orra elé lépett: — Te disznó! így kell felelned? A fiú elsápadt. Vigyázzba kapta bokáit. — És a puskája hogy lóg a nyakában? Nyulászni volt? — Kérem szépen ... — Ne feleseljen! Dühének forrósága elolvasztotta prémjén a zúzmara csillagait. Lovaglóvesszejével csapkodta a csizmáját: — Melyik a körzetük? — A Városkert környéke! — És onnan mentek az állomásra? Ki engedte meg, hogy melegedni járjanak mindenféle bakterházba? No, majd én fűtök be maguknak. A Városkert ď elől ebben a pillanatban lövés rövid pukkanása hallatszott. Tompa, hóval lepett lövés volt. S a kö4 Szlovenszkói vásár 49