Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Szombathy Viktor: Egy nemzedék sodródni kezd

— Hasba akarja lőni a cimboráját? Hülye. Mind a két szakasz egymástól hátra arc. Fegyvert vállra! Kész! A sarkak ijedten csattogtak. Szemünkből hirtelen kiröppent az álom, az ellustult ízületek ropogva pattantak meg. — Fegyvert tölts! Egy-kettő! Barmok. Egymás hasát csiklandozzák. Mit szól majd otthon a kedves mama? Gimnazisták! Fuj! Már harmadik hete lógott itthon. Amikor egy vasárnap leszállt a vicinális kopott fülkéjéből, és végigsétált a lombjukat vesztett főtéri akácok alatt, akkor jelentette ki, hogy többet nem megy vissza, ha maga József főherceg küld is érte. Ahogy azonban múltak a hetek, és a város utcáira dermedt várakozás csöndje telepedett, a főhadnagyot ismét megérintette a messzi harcmezők szele. Arcára az unalom barázdái ültek, parancsadások és vezényszavak nélkül lingett-lengett a piacon, a nagy vendéglőben és a bablisztformákkal ékes cukrászda plüsspamlagán. Kóssa lovagként játszadozott a polgárőrökkel, s a garnizon lármájában nevelkedett tiszt dühével csapott rá a polgári szabálytalanságokra, amelyekre nem ügyelt sem a polgármester, sem a rendőrkapitány. Most is toporzékolt már a széllelbélelt kapualjban. Zseblámpáját égve vágta zsebre. A bekecs zsebének gyűrött fülei mögül átszűrt a fény sárga tűje. — Adja ide azt a fegyvert! Az egyik puska még mindig döglötten lógott tulajdonosa kezében. Vonakodva nyújtotta át. — A csillagát a dolgának, hat patront akar betölteni? Az adogató romlott el, csörömpölve potyogtak ki belőle a golyók. A főhadnagy gyors kézzel hozta rendbe. — Na, maga díszkatona! Most már töltsön be. Háromszor egymás után, anélkül hogy hasba lőne. Álltunk topogva s dideregve a fénytelen hajnal előtti estében. Ijedten bámultuk a főhadnagy csatáját a puskával s az ügyetlen cimborával. A lépcsőház fordulóján árva petróleumlámpa szőrt sárgás fényt felénk, a főhadnagy feltűrt prémes gallérja szegélyén a lehelet apró dérvirágokká kristályosodott. Auer, az ügyetlen puskás pirulva 47