Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Szombathy Viktor: Egy nemzedék sodródni kezd

SZOMBATHY VIKTOR Egy nemzedék sodródni kezd Ott hevertünk a szalmazsákon egymás mellett sorban, meleg téli gúnya rajtunk, unottan és fagyoskodva a ki-be csapódó ajtó huzatában. Valahányszor egy alak benyitott, a vaskályhában feléledt a láng, s a tűz libbenő nyelvével együtt apró füstpamacs puffan ki a résen. Az Űri Kaszinó dohányfüstben aszalódott, kártyaszagban áporodott kisterme volt a szobánk, meleg éjjeli tanyánk, a heti egyszeri kaszárnya. — Mert forradalom lesz — jósolta egy szeles őszi napon a rendőrkapitány —, Piave óta szüntelen hangoztatom, urak, nagy dolgok vannak születőben! A Kaszinó kopott, porcelán gombos bőrdíványain és gödrösödő székein ekkor fészkelt meg a polgárőrség, mert védeni kell a várost. Ki elől? Senki sem tudta. A nagyterem poros könyvszekrénye alján egyikünk megtalálta a sakkdobozokat meg a hiányos dominót. Kártyacsomag minden tisztességes zsebben akadt, a polgárőrség nem unatkozhatott. Először Sipeki jelent meg egy esős délután a városban. Sipeki Balázs, a zöld parolis 'főhadnagy. — Odakint mindenki megunta a háborút — közölte —, elegünk lett belőle, idehaza azonban akad még dolga a katonának. Legjobb lesz, ha a hazaszállingózó társaság őrséggé tömörül, s a dőzsölő polgárok is csatlakoznak hozzá. Némi lenézéssel tette hozzá később: — Ez a díszes polgárság úgysem vette ki részét a veszedelmekből a kukoricakenyér keserűségén kívül! A polgárőrök tehát vidám gondatlansággal dobálták a kártyát és a maszatos bankókat a zöld posztós aszta44