Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

Az emberekben most már tetőpontra hágott a várakozás. Vak őrület szánkázott a sima agyakon, hittek a konkolyhintőknek, a méregkeverőknek, mindent elhittek arról, akiről tegnap még tündérregét regéltek gyermekeiknek. Az életőrvendezők haláluk pillanatát várták, remegve remegtek, félve féltek. Akadtak sokan, akik ágynak dőltek, mások pedig revolverrel végezték be szertelen éltüket. Szomorúság, végtelen zokogás hömpölygött végig az országon, és mindenütt tanyát vert a komor kétségbeesés. Digger doktor akkor döbbent meg először, midőn egy gyár koldusaitól levelet kapott: — Vigye, amit adott, vegye átkos gyárát, házait, mindenét ... Szabadítson meg a gonosztól... Másutt felgyújtották a magtárakat, amelyeket ő töltött meg kincses búzával. Kivert állatok gazdátlanul bolyongtak a réteken, az emberek messze elkerülték őket, mint bélpoklosokat, mert remegtek mindentől, aminek Digger doktorhoz valami köze volt egykor. És amikor a hazugságtengerben áramlat volt a nép, mint leskelődő a várfalak mögül, előbújt a kormány. — A népnek engednünk kell — hirdették öles falragaszok —, fenséges a Nép! Digger doktort a király megfosztotta minden rangjától, méltóságától, melyekkel oly dúsan cicomázta egykor, és elrendelte, hogy börtönbe vessék. Hömpölygő hurrá fogadta a vészes betűket, és a nép, a fenséges nép megtömjénezte a kormányt. Tíz szurony indult el a laboratórium felé, ahol néhány héttel ezelőtt még vágyakozók tolongtak. Tíz szurony fogta körül az alacsony, kopasz fejű doktort, és a nép, a fenséges, felujjongott. A gyárak kürtői hangos lelkesedéssel szólították utcára a munkásságot: az utcára! az utcára! Viszik a gazt, viszik Digger doktort. — Legyen ezerszer átkozott! — zúgták az agent provocateurök — pusztuljon, dögöljön! — Dögöljön hát —> visszhangozták az utcák, a házak, az ablakok. — Dögöljön! Dögöljön! ... 412