Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

Valahonnan egy kő repült a fogoly felé és homlokon találta. A következő pillanatban — mintegy jeladásra —, ezer kar hajolt a földre le, ezer darab dobbant a törődött ember vonagló testén. Domb emelkedik körülötte, fáj mindene, teste, feje, de legjobban az Emberebb Ember lelke omlik össze a végtelen fájdalom súlya alatt. Ezer ököl, ezer düh vágta, kalapálta aszott koponyáját, zúzta csontjait, millió kínnal égették sajgó sebei, színes ködképek vizionáltak kifolyó szemei előtt, azután némán, hangtalanul összerogyott, mint valami rongybábu, melyből kiszedték a kócot. Onnan, a földről, vergődve emelte föl még egyszer kutyahű szemeit, szánakozó szeretettel simogatta végig tekintetével a habzó őrülteket, ráncos, petyhüdt orcáján egy nagy, forró könnycsepp hullott alá, azután elsötétült a világ, elhallgatott a gyűlölet és ... és ... nincs tovább. 413