Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

ködő haragot. És amikor már lassú hömpölygéssel, mint a kémény füstje, elterjedt a hazug hír, Digger doktorhoz ismét eljött a kormány embere: — Minden hiába, lássa be, jó uram — mondotta —, a nép buta és a kormány hatalmas. Egymillió, tíz, ötven, aranyban, földben, pompázó kastélyokkal. Halhatatlan élet, méltóság, tekintély .. . Digger Félix kopasz tarján felizzadt a dölyf. Szemei, mint kohó mélye, égő pírral izzottak, de mosolyogva válaszolt: — Semmi sem a tietek. Milliók hozsannáznak nekem, titeket pedig utálnak. Hiába minden ármány, minden gaz. Megfizethettek néhány dologtalan ringyót — ó, szegények —, de a nép lelke mélyén enyém marad, enyém, és én győzni fogok! Másnap új rohamra indultak a gaz hazudozók. Kétszáz újság egyszerre bömbölt minden szitkot, ezer gyűlésen megfizetett emberek százezer vádat remegtek a tömegek fülébe. Beoltottak tömegeinek falvak, tanyák pusztulását hazudozták; ó borzalmas vég, iszonyú halál! Szoknyás prédikálok tömjénezték az utakat, a templomokban antikrisztusként emlegették, és áldóan keresztet vetettek azokra, akiket az ördöngös tű érintett. Az Élet kikacagta az álnokokat, de az emberek mégis erről ordítoztak. Gyermekek a réten, asszonyok igában; a vonatok kürtői haragosan zúgva, erről kiáltoztak, csak ezt óbégatták. A gőgös nagyúr ismét megjelent az alacsony laboratóriumban: — Doktor, Emberek Embere, bölcs férfiú, legyen okos. Százmillió, ötszáz, aranyban, kincsben. A kormány nem irgalmazhat... Sunyi doktor még most is mosolygott: — A népé lesz, a népé lesz minden, az önöké semmi. Parittya zúgásaként folyt tovább az áradat: — Ha nem ma, holnap halsz meg, Testvér! — rikoltották a lapok és papok. — Meghalunk mindnyájan, iszonyú halállal korábban halunk meg, mert bennünket is ért az átkozott tű vége. 411